Békefi Anna vagyok, fiatal koromtól kezdve nagyon érdekeltek a különböző népek, kultúrák, és már a gyerekszobám falán is a harmadik világ gyerekeinek poszterei voltak. Középiskola alatt kezdtem kisebbeket tanítani, úgy tűnik, már akkor érdekelt a pedagógia és szerettem gyerekekkel foglalkozni. 16 éves koromtól a gimnázium mellett német nyelven idegenvezettem az Operaházban hosszú éveken keresztül. Vezettem grófokat, hercegeket, és sokszor dolgozhattam a lélegzetelállító operabálon. A hangom évekig minden este szólt az Operában, mert velem vették fel a "kapcsolják ki mobiltelefon-jaikat" szöveg német változatát .:)
Germanisztika, tanárképzés és kulturális antropológia szakokon végeztem az ELTE-n, a legnagyobb szerelem, a művészettörténet befejezetlen maradt, talán egyszer újra felvételizem majd. Hasznomra vált a Kulturális menedzser és a Fordító és tolmácsképzés is. Mindig nagyon szerettem az idegen nyelveket, németül, angolul és olaszul beszélek. Augusztus óta gőzerővel franciául tanulok, és lenne kedvem felfrissíteni az egyetemi afrikanisztika szakon tanult szuahélit, valamint hollandot. A kongóiak kintlétem alatt lingalául igyekeztek megtanítani, izgalmas kalandnak volt, szívesen folytatnám!
20 éves koromtól rendszeresen járok magyar csoportokkal külföldre, az idegenvezetésben az állandó olvasás, tanulás, mesélés, értékátadás és örömszerzés motivál, letehetetlen kedvtelés. A sofőrök már tíz éve is mindig azt mondták, szerintük nekem gázolaj folyik az ereimben, annyira szeretek úton lenni. És ez élet iskolájának is jó volt. Kiváló olasz szókincsem lett busz alkatrészek terén, átéltünk vulkánkitörést a hegy lábánál, visszakaptunk a rendőrörsről fotóművész csoporttagot, utasok kérésére beszereztem már a legfurább gyógyszerektől a hobby ecsetig mindent a leglehetetlenebb pillanatokban, és tartottam már a kezemben eszméletlenül fekvő útitársat Budapest és Róma között a felhők felett.
Az első cégemben magam képeztem a gyermekek nyelvén beszélő idegenvezetőket kiválasztott egyetemistákból, öröm volt tanítani, formálni és nagyszerűen dolgozni látni őket. Az egyik legszebb emlékem, amikor az egyik fiú gondban volt Prágában egy "nehéz" csoporttal, és végső kétségbeesésében hívott fel. Hosszan beszéltünk, egyenesbe jött, és a végén olyan hangosan kiáltotta "Szeretem a főnők asszonyomaaaaaat!", hogy az egész Vencel tér zengett bele.
Életem legnagyobb szakmai sikerének tartom, amit 2006 táján a munkatársaimmal csináltunk, sok ezer 
gyermeknek szerveztünk különleges osztálykirándulásokat éveken keresztül. Az engem máig leginkább megmozgató vízió volt az alapeszménk, mind hittünk benne és láttuk működni. Múzeumokkal, kulturális intézményekkel együtt dolgoztuk ki az interaktív, korosztályokhoz igazodó programokat, emlékkirándulásokat, honismereti táborokat. Tíz éve töretlenül hiszek abban és próbálok befolyásos embereket meggyőzni arról, hogy ezt fontos lenne országos programként kiépíteni, de eddig még nem jártam sikerrel. Sosem fogom feladni, jövőre újra nekifutok! Rendíthetetlenül hiszek az Arisztotelesz-i mondatban: "Akik mélyen elgondolkodtak az emberiség kormányzásának művészetén, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a birodalmak sorsa a fiatalok nevelésén múlik."
2012-2017 őszéig Óbudán dolgoztam két olyan vezető munkáját támogatva, akiket szakmailag és emberileg is nagyon tisztelek. Az első időszakban nagyon kedves nyugdíjas klubtagok számára szerveztem kulturális rendezvényeket, kiállításokat, múzeumlátogatást és kirándulásokat egy szociális intézmény központjában vezető foglalkoztatás szervezőként. Útjára indítottam a 
Távoli tájak, különös kalandok sorozatot, amelynek keretében nagy utazó barátaim és szakmabeli kollégáim tartottak fényképes beszámolókat és tették lehetővé, hogy a szépkorú emberek gondolatban maguk is utazhassanak. Ezután három felejthetetlen éven keresztül közösségépítés, sokszínű szolgál-tatási repertoárral rendelkező turisztikai információs pont - kulturális színtér kialakítása volt a cél egy önkormányzati nonprofit Kft. ügyvezetőjeként a csapatommal, valamint a városrész turisztikai fejlesztése turisztikai egyesületi elnökként. Szívből szerettem ezeket a munkáimat. Gyönyörű, egyedülálló dolgokat hoztunk létre és több munkatársammal magunkat tettük téglaként, kötőanyagként a nagy műbe. Eddigi életemben csak Óbudán találtam olyan vezetőket és feladatokat, amelyekért érdemes volt a szabadságomat feladni. Bármerre járok is ezután, mindig örömmel figyelem majd az óbudai kollégáim további sikereit.
Néhány éve találtam egy iskolai dolgozatot, aminek ez volt a címe: A jövőm. Azt írtam le benne 13 évesen, hogy van egy különleges utazási irodám és abban dolgozom, örömmel, óriási lendülettel. Megdöbbentem. Erre egyáltalán nem is emlékeztem, ez az akkori sugallat tudattalanul kísérhetett végig életem mozgalmas fejezetein keresztül. Az első program- és utazásszervező irodámat 8 éven keresztül, a másodikat 3 éven keresztül működtettük tulajdonostársaimmal, mindkettőből kiszálltam. Javában zajlik az új cégem, az Anima Travel 2018-as útjainak előkészítése, szervezése, a lelkesítő új koncepcióhoz új design, honlap is készül. Remélem, hogy mint a mesékben, a hármas szám számomra is elhozza majd a révbe érést. 15 év tapasztalata, nemzetközi kapcsolatrendszere, múlhatatlan utazásszervezői szerelme és egyre sokasodó új kreatív ötletek adják a talajt, amelyből a jövő évi utak kinőnek majd. Munkatársaimmal már várjuk a régi és új törzsutasokkal együtt szerzett szép élményeket!
Mindig fontosnak tartottam, hogy társadalmi munkát is végezzek. Jelenleg az Afrikáért Alapítvány tevékenységét igyekszem segíteni, valamint az Initiative Protestáns Vállalkozói közösség magyarországi egyesületének életében szeretnék aktívan közreműködni. Az Anima Utazási Iroda tagja a Magyar Utazási Irodák Szövetségének, ahol a Belföldi és Beutaztató bizottságban bizottsági tag vagyok.
És hogy mit szeretek? Olvasni, tanulni és tanítani, utazni, főzni, varrni, szőni, fényképezni, természetben lenni, állatokat megérteni, játszani, nevetni, énekelni, táncolni (az argentín tangó örök szerelem). Elvonási tüneteim vannak, ha nem vagyok művészet és múzeumközelben. Szeretem a zenét, fanatikus opera rajongó vagyok, ugyanakkor nagy igényem van a Csend-re is. Szeretek mozogni, biciklizni, lovagolni, jógázni, de be 
kell valljam, hogy a sebességet, a motort és a repülést is nagyon szeretem. Lételemem a szabadság, a fegyelem és az engedelmesség. Csodálva szeretem a paradoxonokat. Különösen szeretem a virágot, a harangszót, a piacokat, a falvakat és elhívásszerűen szeretem a gyerekeket. Elköteleződéssel szeretem a közéletet, a társadalmi munkát és a hazámat. És rengeteg dolgot szeretnék még látni, hallani, érezni, kipróbálni!
Az életemben átélt mélységekről, alig viselhető fájdalmakról, és a hibáimról, tévedéseimről itt írni nem érdemes. De ha valakinek nehéz helyzetében segítséget nyújthatok az általam megéltekkel, a könnyebbik út elutasításából való keservesen megszerzett erővel, ismeretlenül is hadd ajánljam, keressen fel bátran. Örülnék, ha segíthetnék.
November 3-án érkeztem Kongóba, a bő két hónapos misszió alatt az Afrikáért Alapítvány kinshasa-i oktatási, szociális, valamint egészségügyi projektjeit, és ezeken keresztül az itt élő sok milliónyi szegény embert és gyermeket próbáltam munkámmal segíteni. Szívembe zártam a kongóiakat és nagyrabecsülöm az alapítvány munkáját, ezért bár január közepén hazatértem, önkéntesként a jövőben is szeretném támogatni őket munkámmal, valamint "örökbefogadó szülőként" is. Nagyon sok történetem és csodszép fotóim vannak még, így a kongói bejegyzések folytatódnak!
Az AnimAnna blog pedig a Simba projekt végeztével is élni fog, hiszen indulnak az Anima Utazási Iroda 2018-as útjai és ahogy magamat ismerem, mindig történik majd velem valami a nagyvilágban járva, amiről érdemes lesz beszámolnom Nektek.
Sok különös dolog történt és történik folyamatosan velem, ha egyben tekintek rájuk, hihetetlennek tűnnek. Mindig hittem a mesékben. Boldizsár Ildikó gondolata: "A csodához való viszony alapjaiban határozza meg az ember életét. Nem is az a kérdés, hogy hisz-e benne, mit gondol róla, hanem, hogy él-e vele."
Örülök, ha elkísértek, és megoszthatom veletek a gondolataimat ... útközben
Anna
